A szomszéd lakás lakója - Első évad, Negyedik rész - A feketeözvegy

<< előző rész: A szomszéd lakás lakója - Első évad, Harmadik rész: Malackodás

- Jó reggelt! – köszön Dan feleségének, aki már sietősen eszik a konyhában. A kerek asztalnál ül, és épp egy szalvétát egyensúlyoz a fehér blúza előtt, hogy a virsliről le ne csöppenjen a ketchup rá. Ahhoz képest, hogy csak negyed órája kelt fel, az asztal rendesen megvan terítve bagettel, egy tucat virslivel, meg persze kávéval is.
- Mi ez a zaj? – tűnik fel neki a szaladgálás és rohangálás keltette lüktető dübörgés a szomszédból.
- Egy ideje már ezt csinálja... – csóválja meg a fejét tehetetlenül a felesége.
- Milyen napod lesz? – tereli a szót Dan inkább, le ül vele szemben és neki lát a reggelinek.
- Ahhoz képest, hogy péntek van, nem lesz benn a főnök, úgyhogy a nyakamba varrt olyan feladatokat... – kezdi idegesen, de vékony kis hangja egyre jobban elhalkul, ahogy az eszméletlen dübörgésből hirtelen kínkeserves sikítás lesz, olyan, amikor tele szívja az ember a tüdejét és addig sikít ameddig szusszal bírja. Dan fancsali arccal abba hagyja a lelkes rágást. Akarva akaratlanul eszébe jutnak a tegnap esti hangok. Azok a hangok, amik tónusra igen is emlékeztetnek egy malacéra, hiába kétségbe esett ezúttal a sikítás. El sem tudja képzelni, hogy min mehet keresztül az a szerencsétlen állat: előbb az előző este, most meg ez...
- Mi az? – kérdezi Megan, aki figyelmen kívül hagyja a számára semmit nem jelentő hangokat. Dan megrázza a fejét, hogy nem érdekes, de eltolja magától a tányért. - Nem ízlik? Pedig te mondtad, hogy cseréljük le a pulykát malacra.
- Igen, csak... – kezdi megnyugtatni a feleségét, csakhogy a kétségbe esett kaparászás és vonyítás félelmetes elegye félbe szakítja. Összerázkódik aztán igyekszik letuszkolni az utolsó falat virslit a torkán. A csésze kávéért nyúl, amit cukor és tejszín nélkül hajt fel abban bízva, hogy az erős, keserű íze elűzi a rémes gondolatokat a fejéből. Végül nincs rá szüksége, mert minden zaj, minden neszezés egyetlen kétségbe esett sikollyal abba marad.
- Mennem kell.... – szalad ki teljes pánikban a lakásból egyenesen a friss, meleg levegőbe.

...

Még üres a lakás, amikor Dan haza ér. Direkt el jött előbb a munkából, hogy legyen ideje megbeszélni a dolgot Fügével. Szögre akasztja a fekete zakóját és a laptop táskáját, aztán indulna is a szomszédhoz. Már a kilincsen a keze, amikor hangos zene zengi be az egész emeletet. Egy magas női hang a legújabb slágerekkel énekelni kezd, amit egy mikrofon éles zúgása követ.
- Csak karaoke-t ne! - könyörög suttogva Dan az ajtó félfának, de a férfi be csatlakozik a refrénbe egy olyan hangszínnel, ami egy mutáló tinédzser és egy artikulálatlan szarvas bőgés keverékéhez hasonlít, mint egy normális férfi énekhangra.  - Francba... - indul el bosszankodva a szomszédba. Udvariasan bekopog, megigazgatja az ingét aztán vár. És vár és vár, a zene pedig tovább dübörög. Mikor már azt hiszi, hogy nem fog ajtót nyitni senki, a ricsaj abba marad, aztán nehézkesen kattan egy nagyot a zár, kinyílik az ajtó. A küszöbön megjelenik az alacsony, erősen kopaszodó férfi, a fenekét vakargatva. Egy arany színben csillogó születésnapi csákón és egy kibolyhosodott rövid nadrágon kívül nincs rajta más, így jól látni a kerek, pufók hasát és a rettenetesen szőrös mellkasát. A lakás mögötte pedig egyenlő egy disznó óllal: a fehérre festett, kopár nappaliban az ezer éves dohányzó asztal fel van borítva, a körülötte lévő, kék takaróval letakart kanapén szanaszét hevernek az újságok, borítékok, meg jó néhány gyors éttermi zacskó. A zafír kék sötétítő függöny a háttérben félig le van szakadva és el is van tépve, a sarokban a fal pedig be van rúgva egy helyen. Malacnak nyoma sincs.
- Dan vagyok, az új szomszéd – kezdi, ahogy sikerül szóhoz jutnia a sokktól. Kezet azonban nem nyújt, bármennyire is illetlen. Füge szó nélkül végig méri, de nem szól, csak hümmögve várja a továbbiakat. - A holnapi napon több ember is jön hozzánk, hogy megnézzék az új lakást – mutat a háta mögé – egyrészt ezért szólok, másrészt pedig azért, mert nem szeretnénk ha szombaton a fura viselkedéséből gond lenne.
- Kinek mi a fura. Én teljesen jól vagyok.  – válaszolja kurtán, egy szuszra.
- Akkor érthetőbben fogalmazok. – hajol óvatosan közelebb, hogy a kezébe nyomjon egy pár bankjegyet. – Szeretném, ha holnap este a lehető legcsendesebb lenne.

A szomszédnak elkerekednek gomb szemei, de aztán mogorván rá csapja az ajtót Danre.
Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az írás számomra:

Az írás számomra:
"Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok." Jessica Sorensen

Tartalomjegyzék

Fordító

Chat

Írós és történetes blogok hirdetései